Kiss The Devil. - 4

A körülmények néha olyan irányba mozdítják az életedet, amerre magadtól soha nem mennél. - Dr.Csont

 - Dél van. - morogtam magamban, majd pedig egy fordulatot vettem az ágyamon. Az agyam hatalmasokat ütött a fejemben, majd szétrobbant. - A tegnap este maradványai voltak megtalálhatók az elmémben, de nem mindenre emlékszek. Néhány emlék teljesen kiesett..ilyet még soha nem csináltam, hogy leittam volna magamat valaki végett. Általában csak emberi-ésszel ittam, nem úgy mint egy állat..
Asszem, hogy ezt az estét eltemetem a "nem vagyok erre büszke" mappába az agyamra, és soha többé nem gondolok rá.
Mellettem, számomra egy ismeretlen pasas aludta az álmát, amit nem nagyon néztem valami jó szemmel, hisz nem emlékeztem rá hogy valakivel testi kapcsolatot teremtettem volna Zaynen kívül..



Finoman, meglökve őt keltettem fel, hogy legyen szíves hagyja el a házat..Nem volt szép tőlem hisz nem ilyen vagyok, de úgy látom már megszoktak ezt, hisz csak egy apró mosollyal felöltözött és elhagyta a lakást, így magamra maradtam. - Édesapám Manchesterben tölti a hetet, az új desingen dolgozva a cégnek, melyet nyáron dobnak majd piacra. - Hogy őszinte legyek, nem is tudom hogy mikor beszélgettem vele egy jót. Talán azt se tudja hogy meleg vagyok, de valahogy nem is tud ez a dolog megmozgatni belűről. a munkáját mindig is többre tartotta mint engem, vagy a családot.
Édesanyámat, még kiskoromban veszítettem el, rákos volt, és amikor én két éves voltam akkor halt meg, így nincs vele semmilyen közös emlékem amire esetleg emlékezhetnék csak a képek amik eléggé régen készültek. 
A fürdőbe beérve, kaptam le magamról az alsómat majd pedig álltam be a zuhanykabin alá, hogy lemossam magamról a mocskot amit tegnap a buliban szereztem. - A hideg vizet engedve magamra próbáltam nem a tegnap estére gondolni, de az emlékek egyre jobban csak bombáztak meg. A fiút akit ágyamba csalogattam Louisnak hívták, és őszintén szólva nem vagyok rá büszke hogy egy vad idegennel feküdtem le, ráadásul a buliban, majd pedig a saját ágyamban. Szégyelltem magamat..nagyon.
A zuhanykabinból kilépve, csapott meg a hideg fagyos levegő, és egy olyan fura érzés melyet soha nem éreztem, a szívem kezdett egyre erősebben és erősebben szúrni. Minden erőmet összeszedve tárcsáztam a telefonomban legelőször szereplő számot mely Zayné volt.
- Zayn.. - lihegtem a telefonba mihelyst felvette. A szívem egyre jobban nyílalt, és már a végtagjaim is zsibbadásnak indultak. Nagyon féltem. Mi van ha újra szívinfarktusom van? - Valami baj van.. - ezután a mondatom után elsötétült az egész világ és a hideg földet éreztem meg ahogy hátamnak csapódik..

________________________________________________________________________________

Liam hívott..legszívesebben fel se, vettem volna de vele nem tudok olyan köcsög lenni mint azokkal akikkel egyszer ágyba feküdtem. Ő más volt. Ő volt az egyetlen boldogságom ezen a nyomorult világon..
És este rájőve arra hogy elbasztam, és ott kellett volna maradnom vele az érzelmek lassacskán felemésztettek..Nem kellett volna ott hagynom, ezt életem végéig bánni fogom.
Fülemhez emelve a telefont, hallottam meg a vonal másik végén Liam ijedt zihálását, mely jóformán felért egy kisebb szívinfarktussal..
- Zayn..valami baj van.. - hallottam meg a túlsó végen az ő ideges hangját, majd egy puffanásra lettem figyelmes.
- Liam!Li! - ordítottam a telefonban, de semmi. Idegességemben a telefont kinyomva, dobtam le az ágyra majd pedig a kabátomért és a bakancsomért siettem hogy felhúzhassam őket és elindulhassak Liamhez.
Futottam, mint még soha, az adrenalin és az idegesség a testemben túltengett akár képes lettem volna itt most helyben embert is ölni ha valami lesz Liammel.. 
A metrót leszarva szaladtam, és szaladtam a városon keresztül míg el nem értem ahhoz a bizonyos házhoz.- Az ajtó zárva. Nagyszerű! - Minden erőmmel nekirohanva törtem be magam előtt az ajtót majd pedig egyenesen fel az emeletre, abba a bizonyos szobába ahol két nappal ezelőtt minden történt, és az egész életem megváltozott.. 
- Liam! - ordítottam, úgy hogy az egész házat az én hangommal töltöttem be. A fürdőszobába benyitva találtam magammal szembe az ő élettelen testét, ahogy ott fekszik. - Liam, istenem ez nem lehet igaz! - kezdtek el folyni szememen a könnyek.  - Igen!Sírtam!Engem is meglepett, hisz már évek teltek el a szüleim halála óta, és azóta soha nem sírtam normálisan, csak eleresztettem egy-két könnycseppet az arcomon amit senki se látott.
Liam telefonjáért nyúltam hogy a mentőket hívjam. - Addig míg a számot tárcsáztam, egy törölközővel takartam be meztelen testét, hogy meg ne fázzon.
- Jó napot. - hebegtem a készülékbe ahogy meghallottam, a recepciós hangját. - Egy mentőt szeretnék a..a..Maple Steert 2104-re. - hebegtem majd pedig megvártam míg visszajeleznek, és a telefont kinyomva próbáltam valahogy Li-ben tartani az életet..

Még soha nem izgultam, és féltem ennyire mint most. - Istenem, Liam!Ha lesz veled valami, én azt nem fogom magamnak soha megbocsájtani!Soha a büdös kibaszott életeben! - a könnyek ismét utat törtek, és folytak végig az arcomon, én pedig a székbe rogytam össze és a tenyerembe temettem az arcomat.
- Mr.Malik? - egy idegen, férfi hang csapta meg a fülemet, mire én hirtelenségében letöröltem arcomtól a sós cseppeket és felálltam a székről. - Ha, jól értesültem magam Liam Payne egyik hozzátartozója.
- Igen! - ráztam vele kezet, és ha jól olvastam ki akkor Mr.Sommers-nek hívták az urat. - Ami azt illeti a párja vagyok. - ezen a kijelentésemen még én is lefagytam, nem tudom hogy sikerült ezt kimondanom de eléggé megfagyott a levegő, és a vér is egybe az ereimben.
- Értem. Ami azt illeti, Mr.Payne-nek egy kisebb szívinfarktusa volt. - irányított engem a férfi, a kórterem elé ahol Liam aludt. - És ami azt illeti, Mr.Payne-nek az agyában egy tumort fedeztünk fel. 
E- szó hallatán teljesen lefagytam és csak bambán meredtem a doktorra. Liam, agyában, tumor.Istenem.