Heartbreaker. - 3

Egy nap talán annyira fogsz vágyni valamire, hogy bármire képes lennél, csak hogy megszerezd. Amikor ez történik, légy nagyon, óvatos, mert abban a pillanatban az ördög kopogtat az ajtódon. -  Karen Hawkins: Szerelmi Alku

Érezted, már azt az érzést amikor felkelsz egy pillanat erejéig nem emlékszel semmire se, csak üresség és cigarettafüst van az elmédben, semmi más? - Na, én ennek a pillanatnak szeretek élni. Ez a pillanat az amikor még nem érzem a súlyát az életnek, mikor szabadnak érzem magam akár csak tegnap este.

Ohh, a tegnap este. Nem tagadhatom le az érzéseimet, de ez az este felkerült a toplistám tetejére a dobogós helyre. - Voltak már egy éjszakába torkolló kalandjaim férfiakkal, nőkkel de ez, azokhoz nem hasonlítható.

A leghalkabban másztam ki az ágyból, hogy a mellettem mély álmokban lévő Payne-t fel ne ébresszem. Legalább addig is csönd van, és egyedül vagyok a gondolataimmal és egy szál cigarettával. - A boxeralsóm után nyúlva, húztam fel meztelen testemre hogy legyen valamilyen takarás azért rajtam és ne meztelenül mutatkozzak emberek előtt.

A nadrágzsebembe nyúlva húztam ki a cigarettásdobozt, benne elhelyezkedő tíz-szál cigarettával, és egy fekete öngyújtóval mellette. - Egy szál cigarettát kihúzva a fehér dobozból, helyeztem vissza a jól megszokott helyre majd pedig a fekete gyújtóval és egy szál nikotinnal léptem ki az erkélyre.

A hideg kora-reggeli, New York-i levegő megcsapva érte minden porcikámat, és elmémbe még jobban égtek a tegnap este tett "bűntények" melyet Liammel osztottam meg, ő pedig velem.. - Egy hatalmasat szippantva a hideg levegőbe kezdtem meg a napot, majd pedig a fehér papírba csomagolt csodát emeltem a  számhoz, és azt meggyújtva szívtam bele az általam tartott a "világ egyik legnagyobb csodájába".

Ezt a mutatványt többször is elvégeztem, és közben néztem ahogy az emberek a dolgukra sietnek. Hisz még mindig ez New York,ahol az emberek mindennap rohannak a munkába, haza, vagy valahova a nagyvilágba és élik az elpocsékolt életüket. - Az agyamon több dolog futott át, még pedig olyan dolgok melyek a tegnap estéhez kapcsolódtak, mint például, olyan hogy Liammel ezután milyen lesz a kapcsolatunk - kíváncsi voltam hogy a barátságunk meginog-e vagy még erősebb lesz. - Hisz ő volt az egyetlen ember a földön akit érdekeltem, én ez kölcsönös volt még ha néha nem is mutattam ki.

Morgásra lettem figyelmes a háttérben, ebből következtettem hogy Li ébredezik. - Mikor a fehér átlátszó üveget nyitottam ki és léptem be a meleg levegőbe, a hideg után, szembe találtam magam Liam James Payne csodálatos csoki-barna szempárjával, mely a nap homályában úgy csillogott mint valami féle gyémánt amit csak én őrizhetek meg az összetöréstől, de akár össze is törhetem egy röpke pillanat alatt.

- Jó reggelt! - mormogta, majd egy hatalmast nyújtózkodott a fehér egyszerű ágynemű-garnitúrában.

- Jó reggelt neked is.  - feleltem alig hallhatóan majd pedig a ruháimat felkapkodva magamra próbáltam előbb-utóbb eltűnni, és elkerülni a kínos beszélgetést.

- Most, meg hova mész? - kérdezte tőlem, szemöldökét ráncolva majd pedig ülésbe tornázta fel magát és értetlenül meredt az én barna szempáromba.

- El, Liam.  - feleltem egyszerűen, majd az ajtó felé vettem az irányt, és a kilincshez nyúltam volna ha egy kéz nem ragadja meg a csuklómat és ránt vissza.

Magával, Liam Paynnel találtam magam szembe Ádám-kosztümbe. Próbáltam szemmel nem végig mérni csupasz testét ami eléggé nehezemre esett, de próbálkoztam. 

- A tegnap este, hiba volt. - szólaltam meg alig hallhatóan, mire szemébe a fájdalom költözött és egy hatalmas levegőt vett, mielőtt még száját mondatra nyitotta volna szólaltam meg. - Figyelj..tudtam hogy ez lesz Liam. Tudtam hogy itt vége lesz a barátságunknak és csak két idegen leszünk egymásnak, akik kielégítették egymás vágyait egymás iránt. - mondtam fájdalom teli hangon és fordulóra fogtam a lábaimat és kifelé vettem az irányt.

- Ha hiba volt, én még szeretnék többet hibázni veled. És nem csak egy idegen szeretnék lenni, akit egy nap múlva elfelejtesz..én a párod szeretnék lenni. - Az utolsó mondat hallatán, megtorpantam és megálltam a küszöbön, ha tovább lépek akkor itt a kapcsolatunk megszakad. Ha pedig itt maradok, és megfordulok egy új kezdet kezdődik mindkettőnk számára.

Én voltam olyan makacs, hogy az első opciót választottam és szemrebbenés nélkül ott hagytam őt, és a Payne-lakájt.

A metrón tartva hazafelé merengtem a tegnap estén. - Nem tudom miért de az az este beleférkőzött az agyamba és nem képes onnan kitörni hogy más költözzön be a helyére. Emlékszek rá, amikor finom-puha ajakit csókoltam, amikor fehér pólóját téptem szét és megpillantottam hibátlan felsőtestét, amikor átadtam magam a jóleső érzésnek melyet ő váltott ki belőlem, és amikor a karomban aludt el. - Talán ha pár hónappal előbb kérte volna ezt tőlem, akkor is belementem volna, és talán most boldogak lennénk. De pár hónappal előtt csak a szívemet törték össze, most pedig én törtem össze egy másik ember szívét. Ezt nevezik karmának. Ez az a 'életérzés' ami már több éve kísért engem és nem tudok tőle megszabadulni. - De hogy őszinte legyek nem is próbálkoztam. - Amikor volt rá lehetőségem, nem néztem új lakás után hogy New York szívében lakjak, és nem néztem új állás után hogy több pénzem legyen.Nem!egyszerűen csak elvertem a pénzemet..Bolond voltam, vagyok és leszek.. Ez vagyok én egy elcseszett ember, ezen a nyomorult világon.

Még csak alig volt tizenegy óra de én már otthon gubbasztottam, és néztem ki a fejemből mint mindig. - Hogy őszinte legyek, annyira szegény voltam hogy nem volt semmilyen elektronikus-eszközöm a telefonom kívül, és a hűtőben is alig volt valamilyen étel amit ehettem volna. - Hisz, minden pénzem a rezsire ment el, és az egyéb számlákra melyek az emberek kasszáját húzzák le, míg a társadalom gyarapodik, és ezt naponta újra-és újra átélik.

Már éjfél is elmúlt, amikor ágyba feküdtem és az óra mutatója pedig közeledett a kettő-óra felé. Én csak feküdtem azon a rozoga darabon, és a repedezett, sárga, mennyezetet pásztáztam, és Liam-en járt az eszem.

Egész nap csak ő rá gondoltam, aludni se bírtam, amikor becsuktam a szememet csak őt láttam magam előtt, senki mást csak az Ő gyönyörű barna szemeit, mosolyát, arcát, a haját. Olyan csodálatos volt. - Nem tudom hogy milyen cél vezérelt, de kezeim közé kaptam a fekete telefonomat és Liam számát kezdtem keresgélni az emberek között. Több száz telefonszám volt benne, jelentéktelen emberekkel, akiket soha a büdös életben nem keresnék..

Kisebb keresgélés után, megtaláltam a számot, és ezt hívva emeltem a készüléket a fülemhez. - Kisebb várakozás után, hatalmas ricsaj csapta meg a kagylómat, amitől arrébb emeltem a készüléket. Talán, egy buliba ricsaja volt hallható a túloldalon, és férfi nyögések hada, melynek az egyik tulajdonosa Liam volt. - Lefagytam, és hirtelen kinyomva a telefont csaptam le az éjjeli majd pedig próbáltam álomba merülni, nem valami nagy sikerrel.