It will never be the same. - 1

Csak csukd be a szemedet, és élvezd a hullámvasutat, ami az élet. - Zayn Malik 

New York város már a sötétségbe burkolózott.. - Már lassan éjfélt üt az óra, én pedig kint a hidegben sétáltam. Az esőcseppek az orcámon, és a fekete ballon-kabátomon pásztáztak végig versenyezve ki érkezik le előbb a földre győztesen.

Egy tetováló-szalonból tartottam hazafelé mely a napi betevőmet jelentette nekem, minden egyes nap.Itt dolgoztam, immár több mint három éve. - Elnézést kérek!Még be sem, mutatkoztam. Zain Jawadd Malik vagyok, de csak szólíts Zaynnek, vagy Maliknak. Amelyik szimpatikusabb.

Egy lepukkant panel-házban élek, vagyis inkább úgymond már haldoklok. Hisz már unom itt az életemet, de más nincs így marad ez. Ez jár nekem. - Három évvel ezelőtt megvolt mindenem, szerető család, barátok, szerelem.. de ez egy szempillantás alatt elillant az életemből, és mint egy álom véget ért.  
Azóta próbálok mindenen túllépni, próbálom magam erősnek, bátornak mutatni, közbe pedig minden este álomba sírom magam, hisz én is csak ember vagyok..
A telefonom rezgésére lettem figyelmes, mely a farmerom hátsózsebében pihent.Liam volt az, talán ő volt az az egyetlen-egy ember akit érdekeltem még ezen a nyomorult világon.
- Csá. Mizu van veled, tesó? - szóltam bele a készülékbe mely már a fülemnél volt megtalálható.
- Szia, Zayn. - hallottam meg a hangját, valami nincs rendben. Ismerem ezt a visszahúzódó 'Szia,Zayn' dumát már. - Ide tudnál jönni? - kérdezte aggódóan mire én csak egy 'igennel' kinyomtam a telefont és az ellenkező irányban kezdtem a városba sétálni. Liam, a város másik végében lakik, úgymond a "gazdagabbik" felén, hisz édesapja egy cég vezetője melynek becses neve Calvin Klein. - A barna hajú sráccal még a gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg. Igen, tudom hogy most mi jár az agyatokban. Hogy volt képes egy ilyen ártatlan kis-srác mint ő szóba állni egy ilyen senkiházival mint én..
Egyszerű a történet. Mikor megérkeztem az iskolába, mint új diák - a félév közepén, mely nem igen volt kellemes - csak ő szólt hozzám, meg egy fura szőkeség, fura akcentussal..asszem valamilyen Niallnek hívták de az iskola elteltével a kapcsolatunk megszakadt, ő most a tökéletes életét éli biztos valahol a világban, én pedig csak adom magamat, hisz abban vagyok a legjobb.
Apropó Liam, a srácnak minden óhaj-sóhaját szolgák, és még több ezer a "pórnépbe" tartozó senki házik biztosítják. Ha szép magyar szavakkal kéne ezt kifejeznem, kinyalják a seggét. - De hát ez a gazdagok élete, nem de?
A gondolataimból kizökkentve magam, már a földalatti metró állomáson találtam magam, ahol a hideg és az egyéb csúszó mászok telepedtek meg. - Mindenki azt hiszi hogy New York milyen csodás, és itt minden tökéletes, jó! az egyszer biztos hogy, New Yorknak megvan az a fele ahol minden tökéletes, a nap is világosabban virít az égen, és mindenki boldog de én nem vagyok ahhoz az élethez hozzá szokva, így megmarad nekem a lepukkant, sötét oldal. - Egyre hűvösebb lett, igaz hogy április közepe volt, de most valamilyen oknál fogva hideg volt ebben a hónapban. A kabátomat szorosabban összehúzva magamon, próbáltam megtartani a testemnek azt a hőét ami normális egy huszonkét éves fiatalembernek.
A metró, fénysebességgel haladt el előttem, amit én csak a szememmel figyeltem, ahogy megáll és leparkol előttem, ajtaját kinyitva engedi be, és engedi ki az embereket. - Jobban megnézve az emberek mimikáját, mindenkiről lelehetett olvasni valamit. Voltak itt szerelmes-párok akik egymásba gabalyodva a felhők felett három méterrel járhattak, voltak itt idősebbek kiket a magány már magába szívott és elragadott egy másik univerzumba. Üzletemberek, kiknek a telefonjuk fontosabb volt mint a saját családjuk, tinédzserek kik még csak most tapasztalták meg az élet másságát és ezt próbálták elfogadni a másikban, hisz ilyenkor keletkeznek nemde, az "örökké" tartó barátságok..

Mármint, úgy értem hogy, ha van egy barátod aki meleg, és te mellette állsz, én nem ítéled el - hanem segítesz neki- az a barátságotoknak egy olyan löketet, olyan köteléket ad mely talán örökké is eltart.
Csak van egy kis gond.. Nincs örökké. Se barátságában, se szerelemben. Legalább is én nem hiszek benne, hisz miért is lenne? Egyszer minden véget ér, ha rossz, ha nem. Ilyen az élet is, nem tudjuk meddig élünk, de minden este felhúzzuk az ébresztő órát, beállítjuk a telefonunkat hogy másnap reggel, hajnalban - kinek hogy- rezegjen, csipogjon vagy éppen dallamot kiadva zenéljen.
Gondolataimból, ismét kizökkenve szálltam le a St.John téren, ahol Liam tartózkodott. A lépcsőn felpásztázva, elém tárul New York másik fele. Éttermek, Butikok, Mozik, egyéb szórakozó helyek nyíltak az ember szeme elé, mely tényleg átadta azt az érzést hogy "HÉJ, ÖREG! TE TÉNYLEG NEW YORKBAN VAGY!" - elmosolyodva a gondolatomon, léptem egy hatalmas ház bejárata elé. Fehér volt, és egyszerű a külseje. A csengőre, finoman ráhelyezve a mutató ujjam vártam hogy bentről kiszűrődjön az a tipikus "megjöttem baszdmeg, nyisd ki az ajtót" hang. - Li, ajtót nyitva nekem, tárult elém pizsamában. Egy szál fekete Calvin Klein alsóban - ugye érted az iróniát?! -  és egy egyszerű fehér pólóban mutatkozott elém, mely igen ínycsiklandó látványt nyújtott nekem. - Ha már itt tartunk, akkor jobb lesz ha tudod rólam hogy biszex vagyok, mely annyit jelent hogy a fiúkhoz és a lányokhoz is vonzódók valamilyen szinten..de jobban a pasik fognak meg. - Belépve a házba, velem szembe az emelet helyezkedett el, jobbról nyílt a nappali, abból pedig a konyha. 
Li-vel lekezeltünk majd pedig fel a szobájába vettük az irányt. A kabátomat levetve magamról csapott meg a szoba hőmérséklete, mely ebben az időben pont tökéletesen melegítette át az egész testemet, minden porcikámat. Az ablakhoz lépve, csodálatos látvány fogadott. Bár az eső esett, és ez mindig rossz kedvet idéz elő az emberben, de ez más volt New Yorkban. Hisz NY Cityben vagy, ember! Ha esik, ha törik itt minden más! - Még mindig a kintit életet nézve tettem fel Liamnek a kérdésemet, amiért jöttem.
- Miért is vagyok, most itt?Miért kellett ilyen sürgősen eléd fáradnom? - kérdeztem, az utolsó mondatót már elmosolyodva. Liam idegesen vakarta meg a tarkóját majd pedig elém állva, mértem őt végig egy kisebb száj harapással amitől arca finom pírba borult. Tudja hogy bejön nekem úgy mint egy pasi, hisz egy részegebb éjszakán bevallottam neki, de megbeszéltük hogy ezt eltussoljuk magunkban mert a barátságunk fontosabb mint holmi érzelmek.
- Nos, hát arról van szó. - vakarta meg idegesen a tarkóját.. - hogy, öö..nem is tudom hogy mondjam. - láttam rajta hogy zavarban van, és felettébb tetszett. - Azt kérem hogy feküdj le velem. - egy levegő vétellel tisztázta ezt az egészet, majd pedig a reakciómat próbálta az arcomon figyelni, aminek nem volt nyoma ugyanis teljesen lefagytam.